Hol vannak már azok az évek, amikor papírpénzzel és érmékkel teli pénztárcákat kellett beletuszkolnunk a zsebeinkbe? Most a bankkártyák járják világhódító útjukat, és használatuk folyamatosan bővül. Már Magyarországon is elég csak egy bankkártyával vagy okostelefonnal elindulni otthonról…
A bankkártyák egyik gyakran hangoztatott előnye, hogy visszaszorítják a készpénzhasználatot. A készpénzmentesítés pártfogóinak méretes tábora a fenntarthatóság és a környezetvédelem támogatójának is érzi magát: elvégre, ha csökken a készpénz iránti igény, és vele együtt visszaesik a pénznyomtatás, akkor közvetlenül és közvetetten is számottevő energiafelhasználástól és károsanyag-kibocsátástól lehet megóvni a Földet.
De biztos, hogy ennek a célnak az eléréséhez a bankkártya a legjobb megoldás?
Kezdjük a folyamat elején: ahhoz, hogy egy bankkártya a zsebünkbe kerüljön, a gyártás, a csomagolás és a szállítás során is hulladék keletkezik, nő továbbá a károsanyag-kibocsátás.
A Thales számításai szerint egy bankkártya karbonlábnyoma körülbelül 150 gramm:
Ez az érték nem is tűnik óriásinak. Egy kisebb fogyasztású autóval körülbelül egy kilométernyi vezetéssel szennyezzük (közvetlenül) ekkora mértékben a légkört. Ha viszont elkezdjük összeszámolni, hogy hány bankkártya van forgalomban, akkor ijesztőbbé válnak ezek a számok.
A CPI Card Group korábbi becslése szerint 2020-ban 20 milliárd bankkártya volt forgalomban, és évente 6 milliárd új plasztik kerül a piacra. Ennek a kártyamennyiségnek az előállítása 3 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást eredményezett, amelyhez évente még 900 ezer tonna jön az új kártyák előállításából adódóan – és akkor még nem is beszéltünk a korábbi kibocsátásokról.
